Szigetelésinfo.hu

Utólagos talajvíznyomás elleni szigetelés injektálással

Sok esetben a szigetelendő épületek, a csatlakozó épületszerkezetek vagy a külső közművek miatt a külső oldalról nem hozzáférhetők. Így a hagyományos külső oldali síkszerű szigetelések elkészítése sem lehetséges, vagy csak jelentős költségekkel valósítható meg. Ilyen esetben nyújthat megoldást a falazatok utólagos szigetelésére az injektálásos technológia.

Az injektálás során a falazóanyagba juttatott injektáló anyagok hatása két csoportra osztható. A szilikon- és sziloxán mikroemulziók a pórusok falait hidrofobizálják, így akadályozva meg a kapilláris vízfelszívást. Ezen anyagok nem tömítik el a pórusokat, így azok a pára által átjárhatók maradnak. A torlaszvíz nyomásának ellenálló injektáló anyagok elsősorban a poliuretán gyanták illetve az akrilátgélek, amelyek pórustömítő tulajdonságuk miatt javítják a szerkezeti vízzáróságot.

A falazatban kialakított injektálási raszter (injektáló csonkok távolsága) a falazati anyag jellegéhez és az injektálóanyag minőségéhez illeszkedik.
Hasonlóan e két paraméterhez kell illeszkednie az injektálási nyomásnak is. Általában alacsony nyomáson (<10 bar) juttatják a falazatokba a szilikon-, ill. sziloxán mikroemulziókat, valamint a szerkezetmegerősítések során alkalmazott cementszuszpenziókat. A pórustömítésnél alkalmazott injektálási nyomás akár a 200-300 bar-t is elérheti.

A falazatok tömbszigetelésén kívül – amikor a szigetelőréteg magában a falazatban alakul ki – lehetőség van arra is, hogy a falazat belső oldalról történő átfúrásával az injektálóanyagból képzett szigetelőhártya a falazat külső oldalán kerüljön kialakításra.

Tömbszigetelés és háttérinjektálás elvi kialakítása

Az ilyen, ún. háttérinjektálás költségét elsősorban a felhasznált injektálóanyag mennyisége határozza meg. Amennyiben tehát a falazat külső oldalán lévő, sérült vízszigetelést az építésnél elhelyezett védőréteg (pl. polisztirol táblák vagy polipropilén dombornyomott lemez) védi, a felhasznált anyagmennyiség jelentősen csökkenhet.

Szigetelő gélhártya polisztirol védőlemez és a vasbeton szerkezet között

Természetesen régebbi, vízszigeteléssel nem rendelkező épületeknél a szigetelőhártya pusztán a falszerkezet és a talaj között is kialakítható, azonban ebben az esetben kiemelt figyelmet kell szentelni az injektálási rasztertávolság helyes megválasztásának.

Költséghatékony megoldás lehet a szigeteléstartó falazat és a belső pincefal közötti injektált gélhártya kialakítása. Az így elkészített utólagos vízszigetelés sok előnnyel jár: folytonos felületet képez, könnyen kitölti a csatlakozási síkokban elszakadt műanyag- vagy bitumenes lemez szigetelések hibahelyeit.
Általában a szigetelési hibahelyek a javítás idején már takartak, és nem minden esetben esnek egybe a belső oldali vízbetörés pontjával. Ilyenkor előnynek számít, hogy a több lépésben elkészített utólagos injektált szigetelés korlátozás nélkül folytonosítható, azaz szakaszokra bontható az injektálási tartomány. Egy-egy jól behatárolható vízbetörési pont (pl. hibásan szigetelt cső- vagy kábelátvezetés) is gyorsan és megbízhatóan javítható injektálásos technológiával.
A hidrostuktúr gyanta típusú akrilátgél injektálóanyagok továbbfejlesztésével már olyan szigetelőanyagok is rendelkezésre állnak, amelyek nagy tapadószilárdsággal jellemezhetők, rezisztensek a környezet nedvességtartamának drasztikus változására, azaz időszakos torlaszvíz hatásának kitett dilatáció injektálására is alkalmasak.

Minden felújítás alapja, hogy a jól kiválasztott utólagos vízszigetelést, gyakorlott szakemberek, jó minőségű anyaggal a technológia pontos betartásával végezzék. Mivel az utólagos vízszigetelések készítésekor a szerkezetek minden esetben takartak, az épületszigetelők munkája utólag sosem látszik. Ezért a kapcsolat alapja a bizalom, amelyet csak a kivitelezői referenciák számának növelésével lehet elnyerni és hosszú távon megtartani.

Dér István
épületszigetelő szakmérnök
DER Építő és Szigetelő Bt.

« Vissza