Szigetelésinfo.hu

Hőtechnikai ajánlások, szabványok, előírások változásai - történeti áttekintés

Az alábbi összefoglaló áttekintést ad az épületekre vonatkozó hazai hőtechnikai előírások változásáról. Az elmúlt majd száz évben ezt a területet többféle módon is szabályozták: a múlt század első felében hőszigetelésekre vonatkozóan tapasztalati értékekkel, ajánlásokkal találkozhatunk. A ’60-as években Műszaki előírás foglalkozott a kérdéssel, majd 1979-től kezdődően már szabvány írta elő a hőszigetelés szükséges mértékét és a hőtechnikai méretezés számítási módját.

1934
Építési zsebkönyv

Az általam ismert első említés a hőszigetelés szükséges mértékéről az 1934-ben kiadott Építési zsebkönyvben található, szerzője dr. ing. Möller Károly. A könyv nagyjából 50 oldalon keresztül foglalkozik a szigetelésekkel. A hőszigetelés ajánlott mértékét páralecsapódási szempontból vizsgálja:
„A hőszigetelés megengedett alsó határa az a hőszigetelés, melynél páralecsapódás nem keletkezik.”

Megengedhető hőátmeneti tényező (ez ma a hőátbocsátási tényezőnek felel meg) -20°C-os külső és +20°C belső hőmérséklet, 60%-os relatív páratartalom esetén:
k = 1,45 kcal/m²∙h∙°C, mostani mértékegységekkel ~ 1,68 W/m²∙K.

A zsebkönyv táblázata alapján a 41 cm vastag külső téglafal (38 cm tégla + két oldali vakolat) hőátmeneti tényezője 1,34 kcal/m²∙h∙°C (1,56 W/m²∙K), tehát a korabeli ajánlás alapján megfelelt, míg a következő méret, a 33 cm vastag fal 1,6 kcal/m²∙h∙°C értéke már nem elégítette ki a követelményt.

1966
ME-30-65 MŰSZAKI ELŐÍRÁS. Épületek és épületszerkezetek hőtechnikai méretezése (Szokványos használatú épületek)

Az Építésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztálya jelentette meg a 70 oldalas előírást. Ez a kiadvány már leírja a számítási módszereket és táblázatos formában közöl adatokat egyes építési anyagokra és a különböző hőhidak figyelembevételéhez is ad korrekciós tényezőket. Az előírt hőátbocsátási tényező értékét a szerkezet fajlagos tömege alapján állapítja meg.

Megkövetelt hőátbocsátási tényező száraz és normál nedvességtartalmú (φ<65%) helyiségekre:

1979. ápr. 1.
MSZ-04.140/2-79 ÉPÍTÉSÜGYI ÁGAZATI SZABVÁNY. Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai. Hőtechnikai méretezés.

A hőtechnikai méretezésre vonatkozó első szabvány 1979-ben jelent meg. A szabvány száma gyakorlatilag mind a mai napig azonos, természetesen a változások hatályba lépésének időpontjának változásával. Ez a szabvány – a ’65-ös Műszaki Előírással ellentétben – nem tesz különbséget a különböző tömegű szerkezetek között:

“3.2.1. A téli hőveszteség korlátozása érdekében az állandó jellegű, egész télen át fűtött, 16 °C vagy annál magasabb belső hőmérsékletű, φ _iz =75% vagy annál kisebb relatív nedvességtartalmú épületek illetve helyiségek:

• külső falaira: k _f = 0,73 kcal/m²∙h∙°C (0,85 W/m²∙K)
• tető, ill. padlásfödémeire: k _f = 0,35 kcal/m²∙h∙°C (0,4 W/m²∙K)

a hőátbocsátási tényező követelményértéke (hőhidak kivételével).”

A 75%-nál nagyobb relatív nedvességtartalmú helyiségek szerkezeteit ellenőrizni kellett annak érdekében, hogy a felületi hőmérséklet ne süllyedjen a harmatponti hőmérséklet alá.

1986. márc. 15.
MSZ-04-140/2-85 ÉPÍTÉSÜGYI ÁGAZATI SZABVÁNY. Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai. Hőtechnikai méretezés.

A hőtechnikai méretezésre vonatkozó szabvány 1986-ben életbe lépett változásában már a napjainkban is használatos W/m²∙K-ben szerepelnek a követelmények. A külső falakra vonatkozó érték némileg szigorodott illetve megjelent a nyílászárókra vonatkozó előírás is:

“3.2.1. A téli hőveszteség korlátozása érdekében az állandó jellegű, egész télen át fűtött, 16 °C vagy annál magasabb belső hőmérsékletű, φ _iz =75% vagy annál kisebb relatív nedvességtartalmú épületek illetve helyiségek

• külső falaira: k _f ≤ 0,7 W/m²∙K
• tető, ill. padlásfödémeire: k _f ≤ 0,4 W/m²∙K
• ablakaira és erkélyajtóira: k _f ≤ 3,0 W/m²∙K

a hőátbocsátási tényező követelményértéke (hőhidak kivételével).”

A 75%-nál nagyobb relatív nedvességtartalmú helyiségek szerkezeteit illetve a hőhidak és sarkok belső felületi hőmérsékletét ellenőrizni kellett a páralecsapódás elkerülése érdekében.

1992. júl. 1.
MSZ-04-140-2:91 ÉPÍTÉSÜGYI ÁGAZATI SZABVÁNY. Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai. Hőtechnikai méretezés.

A jelenleg is hatályos szabvány nem határoz meg követelményértéket egy-egy konkrét szerkezet hőátbocsátási tényezőjére, hanem az épület fűtött térfogata és lehűlő felülete alapján szabja meg az egész épületre vonatkozó átlagos hőátbocsátási tényező követelményértéket.
Folyamatosan használt épület esetén: k = 0,6+0,1∙(V/∑A)
Ez családi házak esetén nagyjából k=0,7-0,75 W/m²∙K körüli érték körül adódott, amiben benne volt például a nyílászárók ennél jóval rosszabb értékei is, tehát a falaknak, födémeknek az átlagnál jobb értékeket kellett tudniuk.
Az átlagérték előírása lehetőséget adott arra, hogy bizonyos keretek között egy-egy hőtechnikailag rosszabb épületszerkezet negatív hatását ellensúlyozni lehessen egy másik, jobb tulajdonságú szerkezet beépítésével.

2006. szept. 1.
7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról

Ma is érvényben lévő tárca nélküli miniszteri rendelet. A hőátbocsátási tényező korábbi ‘k’ jelét felváltja az ‘U’ jelölés.

1. Melléklet I. táblázat
A hőátbocsátási tényező követelményértékei ¹⁾ – U

Külső fal: 0,45 W/m²∙K
Lapostető: 0,25 W/m²∙K
Padlásfödém: 0,30 W/m²∙K
Fűtött tetőteret határoló szerkezetek: 0,25 W/m²∙K
Alsó zárófödém árkád felett: 0,25 W/m²∙K
Alsó zárófödém fűtetlen pince felett: 0,50 W/m²∙K
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel): 1,60 W/m²∙K
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fém keretszerkezettel): 2,00 W/m²∙K
Homlokzati üvegezett nyílászáró, ha névleges felülete kisebb, mint 0,5 m²: 2,50 W/m²∙K
Homlokzati üvegfal ²⁾: 1,50 W/m²∙K
Tetőfelülvilágító: 2,50 W/m²∙K
Tetősík ablak: 1,70 W/m²∙K
Homlokzati üvegezetlen kapu: 3,00 W/m²∙K
Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó: 1,80 W/m²∙K
Fűtött és fűtetlen terek közötti fal: 0,50 W/m²∙K
Szomszédos fűtött épületek közötti fal: 1,50 W/m²∙K
Talajjal érintkező fal 0 és 1 m között: 0,45 W/m²∙K
Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles sávban (a lábazaton elhelyezett azonos ellenállású hőszigeteléssel helyettesíthető): 0,50 W/m²∙K

Megjegyzések:
¹⁾ A követelményérték határolószerkezetek esetében „rétegtervi hőátbocsátási tényező”, amin az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezője értendő: ha tehát a szerkezet vagy annak egy része több anyagból összetett (pl. váz- vagy rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, pontszerű hőhidak stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza.
A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, üvegezés, üvegezés távtartói stb. hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni.
A csekély számszerű eltérésre tekintettel, a talajjal érintkező szerkezetek esetében a külső oldali hőátadási tényező hatása elhanyagolható.
²⁾ Az üvegezésre és a távtartókra együttesen értelmezett átlag.

A rendelet a konkrét szerkezetekre vonatkozó hőátbocsátási tényezőn túl fajlagos hőveszteség-tényező-re és összesített energetikai jellemző-re is határoz meg követelményértékeket. Ezek részben az épület kialakításától, tájolásától, szerkezeteitől… stb., részben a használat módjától, a beépített hűtési, fűtési rendszertől… stb. függő tényezők. Az egyes szerkezetekre vonatkozó követelmény teljesítése nem jelenti feltétlenül a teljes megfelelést, az épületnek a rendelet mind a három szintjének követelményeit ki kell elégítenie.

7/2006. (V. 24.) TNM rendelet

« Vissza